Bayer Emil – Karácsony

Bayer Emil: Karácsony

Kis falumban szikrázik a hó, ragyog a fény

a karácsonyi ünnepkör első reggelén.

Boldog vagyok Isten tenyerén.

Sürög-forog a konyha népe

Éppen cseppen egy kappan vére.

Telik a nap, lemegy a nap

Lassan kigyúl a csillagok fénye

Ünnepre készül a házunk népe.

Karácsonyfán gyúlnak a színes fények

Valóra válnak gyermeki remények.

Családi vacsora, ízes, finom étek,

Majd bűnbánat. Legyen multé a sok-sok vétek.

És én már az éjféli misére készülök

Akárcsak a drága őseim, az ősszülők.

Éjfélre jár,

Az utcán ballagok.

Elmélkedem, s nagyokat hallgatok.

Belépek a templomba,

s míg figyelem

az ékes szavú papot,

Felidézem a kettőezer tizenhat év előtti

csodás napot…

Vándorlás, Betlehem, istálló, jászol…

Félreteszi búját, aki most gyászol.

A mennyei zenekar csodás melódiát játszik,

Mindebből semmi se, de semmi se látszik,

Mintha az égből zengene egy nagyszerű ária.

Együtt a Szent Család: Jézus, József, Mária,

És jönnek már a napkeleti bölcsek

s a pásztorok:

Halleluját zeng szívből sok-sok torok.

Most felocsudok, térdre borulok.

Így szól alázatos imám:

„Csak vezess Uram végig és fogd a kezem,

Míg boldogan a célhoz elérkezem.”

Balatonkenesei Hírlap XXVIII. évfolyam 12. szám